Jogunkban áll-e megállapítani, hogy valaki olyan rosszul neveli gyermekét, hogy az kamaszkorában nagy valószínűséggel elkallódna? Jogunkban áll-e elrabolni a gyermeket azzal, hogy mi jobb életet tudunk biztosítani a számára, mert jómódúak vagyunk és nem érint minket az utca mocska (gondolok ezalatt főleg a prostitúcióra és a kábítószer-fogyasztásra)?
Tudva azt, hogy mindezt igazából nem is a gyermekért tesszük, hanem saját magunkért, a saját értékrendünk megerősítéséért, jogunkban áll-e ilyen szinten beleszólni egy család, egy gyermek életébe? Tudjuk, hogy nem mindig elég értesíteni a gyermekvédelmi szolgálatot, mert vannak szituációk, ahol a törvény nem érvényesíthető kellő hatékonysággal. Jogunk van-e leírni a szülőket azzal, hogy úgysem változnak?
Ha csak a gyermeknek akarunk jót, hol az erkölcsi határ (most a jogi határtól függetlenül)? És hol van az a határ, amin túl mindenképp csak árthatunk a gyermeknek, vezessen minket bármennyire csak a jó szándék?
